Sepsiszentgyörgyi Református Vártemplom

Isten hozta honlapunkon!

Én itt leszek, míg visszatérsz. (Bir 6,18)

VÁRTEMPLOMUNK 470 ÉVES FENNÁLLÁSÁNAK ALKALMÁBÓL

 

2016. november 1-jével beléptünk a reformáció óta eltelt 500. éves emlékévébe. És 2017-ben 470 éves lesz a Vártemplomunk. E két jelentős esemény mélyen meghatározza az idei karácsonyi készülődésemet. Mivel mindenkinek nem tudom elmondani, ezért a Szentlélek Isten segítségét kérem, hogy hatalmas ereje által éreztesse meg mindenkivel azt, mennyire égetően szükséges az, hogy naponként megreformáljuk, megújítsuk az életünket. Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha naponként időt tudok szakítani az Örömhírre, aki Jézus Krisztus, az egyetlen közbenjáró Isten és ember között. Ő kell bennem megszülessen. És ha már megszületett, akkor én újjászületve naponként megerősödhetek a Krisztusban és Ő énbennem. Ezért kell hálát adni minden alkalomért, helyért, ahol ezt az evangéliumot, a Krisztust hirdetik. Éppen ezért szeretném, ha minél többen hálát adnának Istennek, hogy már 470 éve Isten fenntartja e csodálatos templomot az Őt keresők számára. Ezért kell nekünk a 2017-es évre egy vezérigét kiválasztani, mellyel üzenni szeretnénk mindenkinek e jeles év alkalmából. Így találtam rá e csodálatos Igére, melyről a Lélek is megerősített, hogy ez legyen gyülekezetünk vezérigéje a 2017-es évre.

Miről szól az Ige? Isten meglátogatja az Ő küldöttjén keresztül Gedeont, aki családja legfiatalabb tagja, mely család a törzs legszegényebb nemzetségéhez tartozik. Épp az aratás ideje van, amikor az ember örvendve hálát ad Istennek. Gedeon nem örül, sőt elbújva csépeli ki a búzáját a cserfa alatti pajtában, mert fél, hogy ezt is elveszik tőle a népén uralkodó és zsarnokoskodó filiszteusok. Őt így köszönti az angyal: „Isten veled, erős vitéz!” És már jön is a tiltakozó válasz: ha Isten velünk van, akkor miért történik velünk mindez? Hol vannak azok a csodák, melyről őseink beszéltek? Bizony, elhagyott az Úr. Ennek ellenére Istennek célja van Gedeonnal: az, hogy a saját erejével mentse meg az Ő népét. Gedeon elindul, hogy elkészítse a legnagyobb áldozatot. Erre hangzik Istentől, hogy „Én itt leszek, amíg visszatérsz.” Gedeon visszatér, bemutatja az áldozatot, és épp áldozatbemutatás közben kapja a jelt, melyből teljesen meggyőződik, hogy Isten látogatta meg őt angyalán, küldöttjén keresztül. Istenélménye oltárépítésre indítja, melyet elnevez az Úr a Békesség oltárának.

Adventben jó nekünk megszívlelni azt, hogy nemcsak az ember vár, hanem Isten is vár. Várja az embert, hogy megtérjen és üdvözüljön. Istennek is van adventje, mely akkor teljesedik be, amikor az ember és Isten találkozik. Ilyen találkozóhelyet jelent számunkra, a nagy család számára ez a templom, akárcsak a többi keresztyén templom. Isten a belső szobám csendjén és nagyon sok személyes élményen kívül – amikor egyénileg találkozhatom vele – jónak látta azt, hogy egy egész közösséghez is szóljon, mert így nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy Istent kereső és Őt dicsérő közösségben nekem is istenélményem legyen, azaz találkozzak Vele.

Isten ugyanezt üzeni most is nagyon sok embernek: Én itt leszek, míg visszatérsz. Szüleid megkereszteltek, megkonfirmáltál, még emlékszel egy-egy csodára, amikor átjárt Isten szeretete és békessége, de közben teltek az évek és a nagy rohanásban, munkában kimaradt vagy elmaradt az Istennel való találkozásnak az öröme. Jöjj vissza, mert Isten vár rád.

Az Istennel való találkozás felismerése áldozathozatalra indítja az embert. Ilyen áldozatot hoztak őseink is, amikor felépítették e templomot, vagy amikor újra és újra kijavították a földrengések után. Most újra felújításra vár e templom, de ez lehetetlen az áldozathozatalok nélkül. Ezért tapasztaltuk örvendve, hogy elindult az adakozás a templom felújítására, hiszen nagy szükség van rá. Isten nem igényel erőd feletti áldozatot, hanem csak azt, amivel téged felruházott és megáldott. Ebből áldozz Istennek!

Végül szintén követendő az, hogy Isten az Ő követeit használja fel arra, hogy általuk meglátogassa, megszólítsa és erejével felruházva újból szolgálatba állítsa az embert. Nemcsak a lelkipásztoroknak, presbitereknek a feladata ez, hanem minden egyháztagnak, akiket már átölelt Isten szerelme, hogy megkeressék azokat, akik eltávolodtak Istentől, az ő házától, hogy bizonyságot tegyenek arról, Isten megvárta őket, mert tudta, hogy milyen drága kinccsé válhatnak az Ő kezében, ha elindulnak ők is találkozni Vele.

Ilyen áldott találkozásokra hívok mindenkit az új évben, templomunk 470. évfordulóján ezzel az igével.

 

Bucsi Zsolt Tamás 2016 Decemberében