Az angyalok mennyei kórusa hirdeti Jézus születését. Ebből a híradásából csupán egy szót szeretnék kiemelni: NEKTEK. Figyeljük meg, hogy ez a szócska mindenkire érvényes. Nem kategorizál. Születése – kereszthalála – feltámadása az egész egyetemes világra érvényes. Senki ember nem mondhatja ezen a sárgolyón, hogy ő és az ő helyzete idegen lenne Krisztusnak. Csak ámulni tudunk azon, hogy ez már születése pillanatában is érvényes.
Született nektek, szegényeknek! Ott vannak a pásztorok, akik népükben a legalacsonyabb osztályhoz tartoztak. Éjjel nappal kemény legény módjára kellett helyt állniuk, sokszor a saját életüket is kockáztatva azért, hogy megvédjék magukat és állataikat az arrafelé eléggé gyakran járó rablóktól és vadállatoktól. Ezért nem tehettek eleget a napi háromszori áhítatnak, az aprólékos étkezési szabályoknak, például a kézmosás szertartásának sem; egyszerűen a munkájuk nem engedte meg. Ezért nincs olyan népréteg, aki azt mondaná az első karácsony óta, hogy hozzá nem szól az Isten. Mert tetszett Istennek, hogy az evangélium hirdetése az akkori nép legalsóbb, legmegvetettebb, leglenézetteb osztályához szóljon először. A karácsonyi evangélium elhangzása óta senki sem mondhatja önmagáról, hogy elveszett vagyok, senki ember vagyok, hogy kerülök én ide vagy oda, vagy akár a gyülekezetbe Isten népe közé?
Milyen érdekes, hogy most már a történelemkutatók a régészeti leletek, a korabeli feljegyzések alapján rájöttek arra, hogy a főpapok éppen Betlehem környékén legeltették saját nyájaikat. Innen szállították be az oltárra való szeplőtelen, hibátlan áldozati bárányokat a Nagytemplomba. A szívünk melegszik, ha arra gondolunk, hogy ezek a pásztorok láthatják meg először az Agnus Deit, Isten Bárányát! Erről az Agnus Deiről mondja később Péter apostol: „Drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén váltattatok meg” (1Pt 1,19)
Született nektek, értelmeseknek! Ott vannak a keleti bölcsek is, a mágusok. Eredeti szöveg szerint a csillagnézők. Az akkori kor legmagassabb értelmisége is jelen van. Ha úgy tetszik, a gazdagok is, akik tudják, hogy a legjobb helyre viszik az aranyat, tömjént és mirhát. Akik figyelik az idők jeleit és nemcsak figyelik, hanem útra is kelnek. Veszélyes út előtt állnak, politikai ügyekbe keverednek, de továbbmennek és nem maradnak ott Heródes bölcseivel, hogy együtt megvárják a Király érkezését. Más úton térnek haza. Nem robbantanak ki konfliktust, nem tör ki háború, nem mozgósítanak hadsereget, mert ők már meggyőződtek: Heródes tehet amit akar, itt valóban az történt, amit vártak: ezt a királyt Heródes le nem győzi soha.
Született nektek, ti idősek! Ott van: Simeon és Anna. Örömhír ez az időseknek azért, mert már ők is deres fejűek; a fiataloknak meg azért, mert ha Isten akarja, egyszer ők is azok lesznek. Ott volt bennük a reménység, hogy haláluk előtt még szívükre ölelhetik a Messiást. Ezért kedves deres fejű nagymamák, nagypapák, idősödő testvérek tudjátok meg, hogy nagyon sokszor ti kell bizonyságot tegyetek Jézusról a családban. Nem elég a vallásóra, kátéóra, gyermekistentisztelet. Akkor marad meg a gyermekben amikor az édesanya, édesapa, egy nagymama, vagy nagypapa – egy Anna, vagy Simeon – ölébe veszi őt, és beszél neki Jézusról. Ugye ez sokunk számára felejthetetlen?
Születek nektek, gyermekek! Gyermekként született, aki sír, mert éhes, és azok helyett is sír, akik most éhesek ezen a világon. És azok helyett, akik túlságosan jólaktak. Egy kicsi Gyermek, aki felnőtt, és akinek az életét egy szóba össze lehet foglalni: szenvedett – hogy egyszer az Ő szenvedése a mi szenvedésünknek a hátvédje lehessen. Egy kis gyermek, aki felnőtt, akit le lehetett köpni, meg lehetett korbácsolni, meg lehetett alázni, töviskoronát lehetett a fejére tenni, és meg lehetett ölni mindazokért, akikkel mindez megeshet és meg is esik naponként.
Uram, köszönöm, hogy értem és a világ minden emberéért megszülettél Betlehemben. Ámen